A szó szerint vett témakörben ez lesz az utolsó ilyen bejegyzés, a továbbiakban új gondolatmenetet kezdünk.

Az első részben olvashattál a tantárgyak, mint ismeretanyagok szükségességéről. Megkülönböztethetünk tanulmányilag szükséges, szakmailag alapvetően szükséges, és szakmailag erősen ajánlott, elsődlegesen szükséges tárgyakat. Ezeket mind ki tudod jelölni te magad, a szakod és az általad áhított munkakör(ök) ismeretében.

A második részben kicsit kibontottuk, hogy mit is jelent az, ha valamilyen tárgyat, tudást így vagy úgy elsajátítasz, és ez mire elég, mivel tudod még kiegészíteni, ha tényleg komolyan gondolod.

Most igyekszem összeszedni, hogy mit tehetsz még, mi ajánlott, hogyan tudsz elboldogulni viszonylag könnyen úgy, hogy a végcélodhoz is közelebb kerülj.

Elsőként leszögezhetjük, hogy a közbeszédben előforduló "büfé-szak" megnevezés nem vonja maga után automatikusan az értéktelenséget. Az egyetemek, főiskolák akkor indítanak szakokat, ha úgy ítélik, ezzel megfelelő számú új hallgatót tudnak magukhoz csábítani. Ezt pedig a piaci igény alapján tudják megítélni, hiszen észreveszik, hogy ilyen vagy olyan szakmában lehetőség nyílik az elhelyezkedésre. A büfészakok megszámlálhatatlanok, legtöbbet a bölcsészkarokon lelheti fel az érdeklődő tanuló. Mégis az, hogy léteznek, bizonyítja, hogy az általuk nyújtott tudásra valamilyen szinten szükség van. Tehát pályaválasztáskor nincs olyan, hogy mindenképpen rossz döntés, mert minden létező oktatásnak megvan a befogadó piaca, hiszen ha nem lenne, nem is létezne. A rossz döntés az, ha készpénznek veszed a reklámszöveget az egyetem profizmusáról (bár a mai gazdasági környezetben való fennmaradás tekinthető bizonyos szempontból profizmusnak), vagy arról, hogy diplomával könnyebb az élet és szebb a világ. Mindkettő csak részigazság, mégpedig azért, mert ha hozzáteszed a te részedet, akkor már van esély az igaznak bizonyulásra, egyébként nincs.

A büfészakok rossz híre elsősorban amiatt alakult ki, hogy:

• sokkal egyszerűbb bekerülni, hiszen alacsonyabb a követelményszint
   
• bentmaradni is egyszerűbb, mert nagy többségük finoman szólva sem egy extramagas intelligenciát kívánó kemény, tudományos szakma (emiatt a két pont miatt olyan emberek is felsőfokú papírt szerezhetnek, akiknek a képességei ezt sem lehetővé, sem szükségessé nem teszik)
   
• olyan mértékű a túlképzés (részben az első két pont miatt), hogy az elhelyezkedési arány alig pár százalékos, és talán még inkább a közismert hazai sógor-koma helyzettől függ

Tehát rendkívül nagy számú hallgató végez ezeken a szakokon, aztán utána nem tudnak mit kezdeni magukkal, mert vagy a képesítésük nem elég, vagy a személyes képességeik, referenciáik nem érik el a szintet. Innentől egyenes út vezetett ahhoz, hogy ki legyenek nevezve büfé-szakosoknak.

Azaz a pályaválasztás a legritkább esetben garancia az elhelyezkedésre és a fent említett kékebb ég, boldogabb világ állapot elérésére. Ezekért pluszban tenni kell. Ha viszont hajlandó vagy erre, képes és motivált vagy a többletmunka elvégzésére, akkor nagymértékben javíthatod az esélyeidet, még ha "büfészakos" is vagy. Ugyanis ez a titka az egésznek, ez a megnevezés a fejekben él, nem pedig egy kézzel fogható konkrétum. Ha a saját fejedben helyre tudod tenni a dolgokat, akkor már képes leszel másokat is (a leendő munkaadóidat) meggyőzni erről, aminek egyenes következménye a jó állás.

A meggyőzésnek van néhány alapmódszere (hagyjuk ki most az ilyen olyan politikai, világnézeti, vallási meggyőződéseket, ezek olyannyira szubjektív dolgok, hogy éremben nem lehet egy ilyen témában hasonlóságot keresni a segítségükkel), amelyből párat már ismersz:

• tanulmányok kiváló teljesítése; alapvető, ha ez nincs meg, nem tudom, van-e értelme erőlködni; tehát ha beadod a jelentkezésed, nem hátrány, ha az okleveledben az államvizsga kiváló rendű, ha bekérik a leckekönyvet, akkor pedig nincs tele ismétlővizsgával (a javítóvizsga kifejezetten előnyös lehet, még ha el is mondod, hogy pl. az ösztöndíj miatt javítottál, nem a szakmai öntudat és a bizonyításvágy volt az oka), és elégséges, közepes jegyekkel
   
• álommunka, álommunkák szakmai hátterének, környezetének nagyon-nagyon alapos ismerete, a kapcsolódó területek minél teljesebb körű meghatározása, megismerése; ezek alapján tudod eldönteni, mi az, amire szükséged lesz, milyen ismereteket kell vagy az órákon, vagy magadtól elsajátítanod; a szakirányos tárgyaid valószínűleg lefedik a megcélzott állás kritériumait, emellett, ha több témába vágó, szabadon választható tárgyad is ott van, legalább jó eredménnyel, az is tetszetős lehet (idegen nyelven hallgatott kurzusok a beteljesült vágyak netovábbjaiként szerepelhetnek)
   
• bizonyítsd, hogy végeztél már olyan munkát, amilyent az állásodban szeretnél csinálni; ez lehet nyári gyakorlat, diákmunka, hallgató munka az intézményedben, szellemi foglalkozás vagy tudományos pálya esetén tdk-dolgozat, szakmai fórumos, konferenciás előadás, cikk (lehetőleg lektorált), egyes továbbképzéseken, tanfolyamokon való részvétel
   
• internetes jelenlét; bizony, ez egy olyan pont, amiben hihetetlenül nagy potenciál van, egy későbbi bejegyzésben jobban is kitérek majd rá, de most maradjunk annyiban, hogy nem csak fészbúkozni meg iwiwezni lehet
  Na jó, egy gyakorlati példa: humán genetikával foglalkozol, dns, öröklődés, orvostudomány, ilyenek (vagy egy másik: környezetvédelem, megújuló energiaforrások, hulladékgazdálkodás, ökológiai gazdálkodás, stb.). Érdekes és izgalmas, igen aktuális, a hírportáloknak vagy külön aloldala van a témában, vagy kiemelten hozzák a hasonló írásokat, ha valakit érdekel valami, itt tájékozódik először, de ide nagyon nehéz felkerülni. Ahová viszont könnyű (wikipédia) vagy még könnyebb (ingyenes blogszolgáltató), ott szabad a rablás. Ha van egy szakterületed, érdeklődési köröd, semmi nem gátol meg abban, hogy pontos források felhasználásával a lehető legtöbb wikipédia szócikket publikáld (saját név alatt, persze), vagy egy alapos, igényesen megszerkesztett tematikus blogot írj. Mindkét módszer tökéletes jele a szándék komolyságának, az érdeklődés mértékének, a kitartásnak és az alaposságnak, a szakmai ismeretek széleskörűségének. Valamint sosem hátrány, ha megtanulod a forráskutatást, fogalmazást, szerkesztést, helyesírást, hiszen legkésőbb a diplomadolgozatod elkészítésénél amúgy is szükséged lesz ezekre. Mindkét dolog adu ász lehet a kezedben, ha egy komoly cégnél, intézménynél beülsz egy állásinterjúra.
   

Más módokon is bizonyíthatod még, hogy megfelelő ember vagy a munkára, de arról majd később, nem lövöm el az összes puskaport most. Úgy érzem, elég sok átgondolnivaló gyűlt össze az eddigi bejegyzésekben, a következő egy rövid összefoglalása lesz majd ezeknek, hogy röviden, tisztán és világosan megfogalmazhasd, ha esetleg zavaró lenne a blog terjengős stílusa.