Ahogy már olvashattad, az egyetem elvégzésének vannak bizonyos minimum-követelményei. Ez gyakorlatilag kimerül abban, hogy a kötelező tantárgyakat, gyakorlatokat teljesíteni kell, majd a végén egy sikeres záróvizsga teszi fel a pontot az i-re. Ezzel a feltétlenül szükséges teljesítményszintet el is érted, van a kezedben egy diploma. Aztán vagy el tudsz helyezkedni, vagy nem, de ez utóbbira komolyabb esély van. Az előző posztban említettem, hogy a jelenlegi felsőoktatás bizonyos zavarokkal küzd a tantárgyak szükségessége, korszerűsége, az ismeretanyag használhatósága terén. Ezt ugyan nem reklámozzák, a versenyszféra azonban nagyon is tisztában van vele.

Így áll elő az a helyzet, hogy diplomával a zsebedben úgy érzed, meg tudod hódítani a világot, mindent tudsz, amit csak lehetséges, de mikor ezen felbuzdulva nekigyűrkőzöl a munkaerőpiacnak, ott azt tapasztalod, hogy igazából a képesítéseddel, tudásoddal esetleg éppen beleférsz egy gyakornoki programba, de ennél többet nem várhatsz.

Ilyenkor van az, hogy jön a depresszió. Megkérdőjelezed magadban az elmúlt évek munkáját, az erőfeszítéseidet, a piaci mechanizmusokat, stb. Rájössz, hogy itt bizony téged átvertek. Lehet ilyen végletesen szemlélni a dolgot, de az esetek többségében nem szándékos átverésről, hanem egyszerűen információhiányról van szó. Amit az oktató nem tud, azt elmondani sem fogja. Ez van, ezzel kell valamit kezdeni. Az önsajnálat nem megoldás, előre szólok. A legjobb persze, ha már az egyetemi éveid alatt tudatosan készülsz az elhelyezkedésre, és igyekszed a legjobb induló pozícióba feltornázni magad.

A kulcs az, hogy tudd, valójában mi kell a piacon. Mi az, aminek a birtokában tényleg olyan állást szerezhetsz, amelyet elképzeltél magadnak a végzettséged megszerzése után. Ezt össze kell vetned azzal, hogy mit adhat neked az egyetemed. A kettő közötti különbözetet kell saját kútfőből megoldani, és ez nem olyan bonyolult, mint hiszed.

Minden szakterületnek megvan a maga tudásanyaga. Ezt a tudásanyagot tantárgyakra bontva kapod meg, ezeket teljesíteni kell. Ezek adnak egy elég jó alapozó tudást. Van sok értelmetlennek tűnő tantárgy is, de ha egyszer kell, akkor kell. Minél előbb túl vagy rajta, annál előbb kezdhetsz el érdemi dolgokkal foglalkozni. Az érdemi dolgokat ugyanis nem az alaptárgyaid fogják adni.

Itt vetném közbe, hogy mi az egyik lehetséges oka ennek a jelenségnek. Ez pedig magában a tanári karban keresendő. Ahhoz ugyanis, hogy valaki egyetemen taníthasson, nem kell tanárnak lenni. A felsőoktatásban csak a tudományos fokozat számít, azaz kevés kivételtől eltekintve sehol nem kötik a tanítást pedagógiai ismeretekhez, vagy a versenyszférában eltöltött bizonyos ideig tartó alkalmazott tudományos munkához. Tehát az oktató esetleg sosem volt tanár, és sosem látott valódi gyakorlati munkát abból a területből, amelyből számon kéri az órai anyagot rajtad.

Így az a bizarr helyzet is előfordulhat, hogy évtizedekkel ezelőtt kiadott szakkönyvek alapján kell tanulni, és olyan ember tartja az órát, aki bár hatalmas koponya a saját területén, viszont két értelmes mondatot nem tud úgy mondani, hogy a közönséges halandók is felfogják.
Szóval ne csodálkozz, ha a tárgyaid teljesítése során mindenféle anomáliába ütközöl.

Nálunk anno úgy volt, hogy az A-típusú tárgyak voltak mindenkinek a szakon, ezek többnyire a szemét kategóriába estek, ha volt is bennük használható dolog, az is legfeljebb pár százalék. Amit egyből megtud bárki, aki képes kinyitni egy szakkönyvet a megfelelő helyen.
A B-típusú tárgyak voltak a szakirányosak. Ki mit választott, értelemszerűen. Itt már a 30-50 %-ot is elérhette a valódi tudás aránya, tárgytól és oktatótól függően.
Voltak a C-típusú tárgyak, ezekből csak meghatározott számút kellett teljesíteni, de az igazi csemegéket itt találta az ember. Ezeknél már nem lehetetlen a száz százalékban hasznosítható, modern ismeretanyag sem, hiszen legtöbbje az adott oktató kedvenc témáját öleli fel, és ha másból nem is, abból azért naprakészek.

Ebből egyenesen következik, hogy hogyan kell hozzáállni a tárgyak teljesítéséhez. A kevésbé fontosakon elég minél gyorsabban túl lenni. A fontosakon már érdemes megfontoltan végigmenni, főleg, ha tudod, hogy mivel szeretnél a jövőben foglalkozni, és ehhez igazodó ismereteket találsz bennük. Ha pedig találkozol olyan tárggyal, ami tényleg nagyon közel van az elképzelt munkakörödhöz, beosztásodhoz, hivatásodhoz, azt érdemes a lehető legjobban magadévá tenni.

Ha bekerülsz egy munkahely bizonyos beosztásába, akkor az oda tartozó tudást fogják elvárni tőled, de azt nagyon. Ha pedig nem vagy képes bizonyítani, akkor legkésőbb a próbaidő végén búcsút vesznek tőled.

Sajnos ezzel dolgoznod kell, gondolkoznod kell, és döntened is kell. Felejtsd el azt, hogy szépen sorban kipipálod, amit eléd tesznek, aztán majd lesz valahogy. Ilyen hozzáállással nem fogsz hamar sikereket elérni az életben. Valószínűleg lassabban sem.

A következő bejegyzésben jobban körüljárom a tantárgyak mellett a különböző gyakorlatok lényegét, hogy mit hogyan érdemes csinálni. Szó lesz még arról, hogy hogyan juthatsz tényleg korszerű ismeretanyaghoz, mit kell tenned azért, hogy a suli elvégzése után egy alap tudás helyett azonnal használható, fontos tudásanyagot tudj felmutatni a munkaerőpiacon.