Ahogy mondani szokás, mindennek ára van. Mindenért fizetni kell, így vagy úgy. De mit is jelent ez valójában? Milyen ára van annak, ha egyetemista vagy? Járjuk kicsit körül a témát!

Először jöjjenek a financiális részek, utána kicsit elvontabb vizekre evezünk.

Szó szerinti értelmezésben vehetjük úgy is, hogy a tanulás pénzbe kerül. Illetve nem is konkrétan a tanulás, hanem, hogy a körülményeket meg tudd magadnak teremteni.
Vegyük a legoptimálisabb esetet! Szüleid, gondviselőid fizetik a tanulmányaidat, pénzelnek, csak, hogy legyen egy papírja a gyereknek. Ha nincsenek irreális vágyaid, és nem az asztalról kell elvenni azt, ami a számládra kerül, akkor elméletileg a diploma kézhez vételéig nem kell azon gondolkodnod, hogy miből lesz fizetve a szállás és az étkezés a következő hónapban. Esetleg még egy jó ösztöndíjat, szociális támogatást, állami ösztöndíjat is megcsípsz, így legalább sörre a sajátodból költhetsz. Azonban az élet ritkán optimális (ha neked mégis az, esetleg olyan anyagi körülmények között élsz, ahol pénz nem számít, akkor valószínűleg nem te vagy a blog elsődleges célközönsége; ettől függetlenül maradj, hátha érdekeseket olvasol majd), sőt szinte soha sem az.

Tehát folytassuk, mi is kerül pénzbe. Ha államilag finanszírozott nappali tagozatos képzésben veszel részt, helyből jobb pozícióból indulsz. Nincs tandíj, ellenben van egy csomó juttatás. Viszont ingyen így is csak azt teheted meg, hogy előadásokon beülsz a padba és figyelsz.
Szükséged van szállásra. Ha a lakóhelyeden, szüleid lakóhelyén jársz egyetemre, ez nem téma. Ellenben ha nem, akkor mindenképpen fizetned kell a kollégiumért vagy az albérletért. Ugyanígy, ha nem otthon eszel, akkor bizony pénzt szoktak kérni érte. Pénzt kell adnod egy sor dologért. Szállás, étel, közüzemi díjak, internet, közlekedés. Tankönyvek, tanszerek, egyebek. Mind-mind pénzbe kerül. Ha ezeket nem tudod fizetni így vagy úgy, akkor abba kell hagynod a tanulmányaid. Márpedig az a célod, hogy tanulj, és legyen egy felsőfokú végzettséged, amely aztán hozzásegít a következő célodhoz, a pénzkereséshez. Ami majd az összes további cél elérésében segíteni fog életed során.

Ez után pedig jönnek a plusz kiadások. Költségtérítés, drágább kollégium (szinte mindenhol többet kell fizetni, ha nem államis vagy), jóval kevesebb pluszpénz (állami ösztöndíj és intézményi szociális juttatás szintén az államisok privilégiuma szokott lenni). Még mindig csak a kötelező kiadásoknál tartunk. Ha esetleg szeretnél egy jobb életbiztosítást, egy megtakarítási számlát, esetleg vásárolni és üzemeltetni szeretnél egy autót, mind plusz terhet ró a tárcádra.

Szóval az egyetemért fizetni kell. Kinek többet, kinek kevesebbet, de valódi készpénzbe kerül, hogy ott lehess és tanulhass.

Aztán van, mikor nem pénzzel fizetsz. Ezek a dolgok azok, amiket pénzen nem lehet megvenni, de legtöbbször értékesebbek is a szimpla anyagi javaknál. Itt minden mindennel összefügg, mégis megpróbálom kicsit szétcincálni, hogy tisztábban lássuk.

Legalapvetőbb dolog, hogy azzal, hogy egyetemre mész, néhány évet vesztesz az életedből. Az időddel fizetsz a végzettségedért. Időt pedig nem lehet vásárolni, mindenkinek megszabott mennyiség van belőle, és pótolhatatlan. Ami elmúlt, azt nem kapod vissza soha, semmilyen formában.

Ha esetleg nem egyetemista vagy, hanem szakmunkás, akkor 17 (most már, ha jól tudom, 18) évesen kikerülsz a suliból, egy szakmával, amivel másnap munkába állhatsz és nekiállhatsz pénzt keresni. Azzal, hogy egyetemre mész, ezt a lehetőséget elveszted. Leérettségizel 18 évesen, egyből felvesznek, és legkorábban 3 év múlva, 21 évesen kapsz kézhez egy olyan papírt, amivel megjelenhetsz a munkaerőpiacon. Szakmunkásként 21 évesen már négy éve gyakorlod a szakmád, négy éve építed az életed, az egzisztenciád, a jövőd. Ha szerencséd van, még az is lehet, hogy jobban keresel, mint egy diplomás ember 10 év múlva, nagy szakmai tapasztalattal.

Szóval így éveket áldozol arra, hogy a jövőben több pénzt keress, esetleg azt könnyebben, vagy mindkettő. Ez egy befektetés, neked kell eldöntened, hogy megéri-e.

A munkáddal is fizetned kell, nem is keveset. Az egyetemen rengeteg vizsga, számonkérés, beszámoló van, ezekre fel kell készülnöd. Meg kell dolgoznod a tudás megszerzéséért, megtartásáért, és bizonyításáért. Mindezt úgy, hogy semmilyen garanciád nincs, hogy ez a távolabbi jövőben bármikor is hasznodra lesz. A tantervben viszont benne van, teljesíteni kell azt is, ha diplomát akarsz. A munka pedig energiába, fáradtságodba, idődbe kerül.

Az utolsó kategória a lemondás. Itt olyan dologgal fizetsz, ami nincs is a birtokodban, esetleg nem is tudsz róla. Egyetemistaként például lemondasz a nyugodt, laza délutánjaidról, amikor a munkából 4-kor hazaérve leülsz a tévé elé és bontasz egy sört. Illetve meg lehet tenni, de akkor vagy sokkal több idődbe, vagy sokkal több pénzedbe kerül a végcél. Mi itt pont ezt próbáljuk elkerülni, szóval erre nem kanyarodunk el. Az egyetemről hazaérve mondjuk tanulni kell, főzni kell, takarítani kell, könyvtárba kell menni. Esetleg dolgozni, ha kiegészítő keresetre van szükséged, különórára, ha valamiből nagyon fel akarsz (fel kell) készülnöd, nyelvet kell tanulni, ha még nincs nyelvvizsgád. Sorolhatnám napestig. Munkásként ez nincs, ott leadod a műszakod, és másnap reggelig azt csinálsz, amit akarsz.

Hozhatnék még néhány példát, de szerintem ebből is látszik, hogy mire gondolok.

Az egyetem egy olyan befektetés tehát, ahol előre kell fizetni, sokat, menet közben is fizetni kell, még többet, a hozam pedig szinte csak rajtad múlik.